Lukrecc

lapozgatom a gyümölcsös határidőnaplóm, mert egyszerűen nem is tudom pontosan mikor és hogyan történt mindez. és miért.

talán tényleg Te vagy az Univerzum bocsánatkérése. legalábbis én így érzem.

előbukkantál a semmiből és forgószélként felborítottál mindent, szétzúztad az én jól kiépített csigaházamat, kirángattál önsajnálatom kényelmes és magányos mocsarából.

és immár lassan egy hónapja minden nap velem vagy és mosolyt csalsz az arcomra.

boldog vagyok melletted és minden nap azon vagyok, hogy Te is ezt érezd velem.

még nincs egy hónap. és mégis több ez az egész. minden nap látlak. minden nap beszélünk. minden nap elmondhatok neked mindent. és minden nap millió új kérdést vetsz fel. minden nap megsimogatod az arcom és minden nap megvédesz.

minden nap egy egész élet...és egy egész élet sem lenne elég veled.

néha kell az eső, hogy lemossa a valóságot eltakaró mocskot. mocskot ami sokkal szebb és kellemesebb a lelkünknek, de mégis csak mocsok mert nem az igazság. az igazság mindig jobb.

szeretem az esőt. hiába a nyomasztó köd és pára. hiába nyomja el a levegővételt.

utána kitisztul minden. és hiába fáj a felismerés. utána megnyugszol. felfrissülsz. és elengeded a múltat.

az eső nehéz és mégis gyönyörű.

miért menő bunkónak, gonosznak lenni és beszólni embereknek?

annyiszor tapasztalom, hogy mostanában az a "jani" akinek hatalmas a pofája és mindenkit lenéz. hogy mire veri magát az számomra rejtély.

én még mindig hiszek az alapvető és már-már elcsépelt értékekben.

és hiába is próbálnék fasza gyerek lenni...én nem akarok az lenni. én nem akarok senkinek sem ártani..senkit sem megbántani azért, mert neki más dolgok fontosak.

az emberek annyira én központúak...annyira nem törődnek a másikkal és törtetnek és áttaposnak mindenkin.

sosem értettem. bántani a másikat olyan rossz érzés. jót tenni valakivel viszont nekem is jó érzés, mások boldogságában keresni a sajátomét az egyik legnemesebb dolog. és én szeretnék alapértékeket képviselve más lenni, mint a többi ember.

javított..saját verzió:

1. soha nem volt egyszerre 5 pár cipőm. nem, hogy fekete.
2. szerintem nincs különbség.
3. sírni nem jó.
4. 9900 Ft az 9900 Ft.
5. az nem fogyókúra lenne, hanem luxusebéd. 
6. sosem veszek olyat amire nincs szükségem.
7. nem a mérleg rossz, hanem a szembesülés a ténnyel.
8. jó pasit nehéz találni. fodrászt meg sosem kerestem.
9. nem beszélek 2 percnél tovább, mert drága.
10...én sem értem őket.

azt hiszem én ezekhez sosem voltam elég lányos. és erre őszintén szólva nagyon büszke vagyok!

egy percnyi hétfő:

annyira szeretem mikor a panelprogram kedvéért idegen emberek lepik el a lépcsőházat és egész nap megy a fúrás.

és persze tele a ház unatkozó és kötekedő vénasszonyokkal..akik előszeretettel zaklatják tanácsaikkal a munkájukhoz roppant értő fiatalembereket. 

majdnem olyan izgalmas és kellemes, mint mikor a játszótéren sátáni hangokat kiadva üvöltenek a kölkök és közben flexel a szomszéd.

annyi minden kavarog bennem..érzelmek, vélemények, kérdések. hozzád..magamhoz.

szeretném összeszedetten és megfontoltan elmondani amit tapasztaltam s tanultam tőled..belőled, a helyzetünkből.

mindig nagyon érdekes egy új személlyel bármifajta kapcsolatot kezdeni. annyi az újdonság és annak a varázsa. ami sokszor elfedi az igazságot.

nem indult könnyen, de őszinte voltál és én megértő.

voltak benne drámák és hisztik, mikor a múlt egy darabra visszarántott téged és én is belekeveredtem ebbe a forgószélbe. de elmúlt. szélcsend lett immár.

úgy döntöttem elolvasom az összes beszélgetésünket. sokszor megteszem ezt másokkal is. mert az újra megízlelt szavak mögött ott vannak az emlékek és az akkori érzések.. a mára már levont következtetésekkel együtt.

Te azért voltál nekem más..mert érettebbnek és megbízhatóbbnak tartottalak a többinél. önmagam lehettem melletted és ezt köszönöm.

senki mással nem tudtam még olyan nyíltan és tabuk nélkül beszélni az érzéseimről, az ötleteimről..a vágyaimról, mint veled.

azt hiszem sosem fogok rád komolyabban rosszat mondani. csalódtam benned, de mégis boldoggá tesz a tudat, hogy megismerhettelek és velem töltöttél egy kis időt.

sajnálom, hogy így alakult. így, utólag örülök neki, hogy nem lett ez ennél több...nem is lehetett volna.. nem volt meg az a valami egyik oldalról sem. 

az elején fájt és nem értettem. de ahogy megismertelek..egyszerre kedveltelek meg, mint ember és éreztem azt, hogy köztünk nem működne soha.

nekem kicsit több vadság és figyelem kell, neked meg egy vagina... azért ez elég nagy különbség.

remélem azért jól érezted magad velem, próbáltam mindent megadni..bizonyos korlátokon belül..mert én ilyen vagyok. többször adok, mint kérek. és azt is sajnálom, hogy amit én kértem, azt nem adtad meg.

és még azt szeretném mondani, hogy azért kell ennek véget vetni..mert úgy érzem már nem érdeklődsz irántam annyira..

én..ha ezt érzem..inkább búcsút intek..elköszönök..vigyázz magadra.

soha sem fogok senkit magamhoz láncolni és toporzékolni.

ha hiányolsz...tudod hol találsz..

   ha nem..akkor meg nincs miről beszélnünk...

ég veled..vigyázz magadra!!

még mindig nem találom a helyem. 

egyik városban sem..egyik ember közelében sem.

egyedül. a legjobb.

egyedül feküdtem a patakparton és néztem a felhőket. fújt a szél és én énekeltem. hangosan. szabadon. kötöttségek nélkül, a világ elől elmenekülve.

a természet lágy ölén..egyszerűen csak én voltam és a puha pázsit.

a madárcsicsergés, a fütyülő szél...a víz örvénylése..a zene a fülemben.

én voltam a szabadsággal a szívemben.

mindig megdicsérem magam, hogy elkezdtem blogolni. így magamon is látom a változásokat. dokumentálva.

nagyon érdekes és izgalmas számomra, hogy rövid időn belül, a rengeteg pozitív vagy épp negatív inger hatására mennyire meg tud változni a hozzáállásom dolgokhoz, emberekhez, a világhoz.

nem is olyan rég..még arról rinyáltam, hogy mennyire szeretnék kapcsolatot.

nos ez a gondolat mára, egy laza pálfordulással olyannyira elképzelhetetlen lett számomra...mintha egy teljesen más ember szeretett volna maga mellé társat.

kissé skizofrén állapot.

nem mondanám, hogy csontig hatoló..über hatalmas fájdalmak és kudarcok értek volna. mert nem.

egyszerűen csak olyan szabad vagyok...feszkómentes és akár boldog is.

mindent megkapok a megfelelő emberektől. megtanultam, hogy kire kell figyelnem és ki nem érdemli meg. megtanultam egyedül is nagyon jól érezni magam.

sőt..tovább megyek. ha végig gondolom az eddigi szingli és kapcsolatos időszakokat...sosem voltam boldog kapcsolatban...ha megtaláltam önmagam és elrendeztem a problémás szituációkat..kisimult minden és boldog voltam. egyedül.

sokszor gondoltam, s írtam, hogy én kapcsolatos ember vagyok..tényleg? tényleg az lennék? egy kapcsolatos ember boldogabb egyedül?-nem.

és ez a legizgalmasabb. mikor felismered, hogy az skatulya amit saját magadra aggatsz és ragaszkodsz hozzá, foggal-körömmel..igazából nem is létezik..te nem is olyan vagy!!

és mikor már nem erőltetsz semmit csak magadra figyelsz..arra, hogy neked mi a jó és nem akarsz megfelelni..engeded, hogy történjenek a dolgok..akkor rájössz, hogy milyen is vagy.

és őszintén mondom. én nem tudok kapcsolatban élni. most nem. nem vagyok rá kész.

akkor leszek készen, ha tényleg ismerem magam a különböző szituációkban..megoldom egyedül a problémáimat..nem támaszkodom senkire..egyedül állok a nagy világban és a terveim is mind egyszemélyesek.

 mert ha önálló vagy, akkor a kapcsolat sem önzés és a támaszkodásról fog szólni.

ez mind szép és jó...de van ennek egy cseppnyi árnyoldala is. méghozzá a ló másik oldala.

mikor annyira élvezed, az "egyedül a világ ellen" dolgot, hogy tényleg kiráz a hideg a gondolattól, hogy vkihez alkalmazkodj...

vagy épp annyira sebes már a szíved, annyiszor törtek össze, hogy nem kockáztatsz.

mert miért is tennéd? tényleg  megéri valakiért feladni a szabadságod? megint odaadni mindent? és megint a padlóról kapargatni össze a széthullott darabjaidat?

hát kurvára nem.

elborzaszt még tény is, hogy még egyszer "szerelmes" legyek.

azt sem tudom mi az. nagy szavak..és? eddig sem jártam vele jól.

egyszer voltam(?) szerelmes életemben. az igazi volt és feltétel nélküli. nem kellett, hogy szeressen és nem is tette.

fájdalmat kaptam. egy életre eleget. megérte?-nem.

a többi meg csak az önzésről szólt. nem csak részemről. mindkettőnk részéről.

hiszen egy egészséges lelkületű embernek nem kell önző társ. egy önző meg bevonzza magához az önzőt. és élnek szépen a társas magányukban.

igen. én most a sötét oldalon állok. a nincs szükségem senkire politikával kormányzom az utópiám. és a jövőbeni tervek is csak rólam szólnak.

a belépni tilos tábla figyelmen kívül hagyása súlyos következményeket von maga után. meg se próbáld.

olyan érdekes ez az ambivalens érzés. szinte magamra sem ismerek ilyen szempontból.

mostanában taszít a gondolata annak, hogy bárki lekössön. még a gondolataimat is.

senkire nem vágyom az égvilágon. mert így nincs feszkó, veszekedés, idomulás. fájdalom.

ma viszont egy pillanat erejéig megint elkapott az az érzés, hogy jó lenne vkihez bújni..vagy, hogy csak megsimogasson napközben.

de szintén ott az ellenpélda. a baráti körön belüli párok konfliktusai.

egyszerűen még mindig nem éri meg számomra. inkább magam vagyok.

a másik meglepő, új hozzáállásom a dolgokhoz..hogyha eddig belementem abba, hogy csak arra legyen vkim..előbb utóbb kötődtem és csak rosszabbul jártam.

erre most is ez a szituáció... és nem érzek semmit.  mármint semmi olyat amit elvárnék magamtól.

ami egyedül zavarni tud, hogy ha nem "érdeklem" eléggé. de nem szerelem szempontjából..hanem csak a nő szempontjából, hogy elég jó csaj vagyok e. 

és ez nem csak rá vonatkozik...mindenkire.

ha nem kapom meg az elvárt figyelmet akkor rossz érzés...de mélyebben nem hat meg. leszarom kategória.

tovább megyek.

sosem voltam egy lányos lány..de azért nyilván szeretek öltözni, sminkelni.

na az utóbbi időben képes voltam aerobic után a barátokkal leugrani szórakozóhelyre. minden átöltözés nélkül.

vagy épp már vagy 5 napja nem mostam hajat..csak felkötöm..és smink nélkül csattogtam be órára.

mert leszarom. mert senkinek a véleménye nem érdekel.

így is szép és eladható vagyok. pont.

és ez mind tökösen, meg feministán hangzik..ami szintén nem rám jellemző...hiszen még mindig igénylem a megerősítés..de olyan szinten közel sem, mint eddig.

egyszerűen csak jó így minden. és kezdem átvenni a pasik gondolkodásmódját, hogy nem akarok kapcsolatot mert kaptam már elég fájdalmat.

érzelmek: OFF

nagyon sokféle zenei stílust szeretek és hallgatok minden nap. 

vannak olyan számok amik felpörgetnek vagy épp reménnyel töltenek el.

valamelyiknek nem a szó szerinti szövege a lényeg, hanem a hangulat amit kelt bennem.

néhány számtól libabőrös leszek vagy épp a szívem majd kiugrik a helyéről.

van ami megnyugtat és elgondolkodtat.

és van..amit egyszerűen csak megkönnyezek.

2 mostanában rongyosra hallgatott csoda:

http://www.youtube.com/watch?v=Jk5kYjD9E1I

http://www.youtube.com/watch?v=xIL9D2o0XM8